Gabonák az egészséges táplálkozáshoz

Az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem a testi-lelki és szociális jólét, az életerő-energia (Chi) két összetevőjének, a jinnek és a jangnak harmonikus (egyensúlyi) állapota. Az egészségre ható tényezők közül a legfontosabbak a genetikai tényezők és az életmód. Az életmód terápia tudatos törekvés a saját testi, tudati és lelki egészség fenntartásáért, megteremtéséért. Az egészséges táplálkozás fontos része az egészséges életmód, ami annyit jelent, hogy megfelelő táplálékot veszünk magunkhoz, valamint megváltoztatjuk az eddigi étkezési szokásainkat. Ennivalónk tartalmazzon sok gabonából készült ételt, és betegségeknek megfelelően funkcionális élelmiszereket.

Funkcionális élelmiszerek azok, amelyek az eredeti táplálkozási értékeik mellett speciális védelmet vagy fiziológiai előnyöket is biztosítanak. Elősegítik az egészség megőrzését, fokozzák a teljesítőképességet függetlenül attól, hogy azokat természetesen tartalmazzák és/vagy a gyártás során adták hozzá, helyettesítettek bennük vagy kivontak belőlük bizonyos összetevőket. A gabonák mindent tudnak, amit a korszerűnek nevezett és agyonreklámozott táplálékok nem. Könnyen és gazdaságosan termelhetők, és tárolhatók. Tápanyagokban gazdagok, ízletesen, változatosan elkészíthetők, – laktatók, olcsók, egészségesek.

Egy felnőtt embernek naponta megközelítőleg 40 dkg rostot kellene fogyasztania. Ennek elsősorban a gyomor és a bélműködésben van szerepe. Sajnos azonban a valóság az, hogy átlagosan mindössze kb.20 dkg kerül elfogyasztásra, vagy még annyi sem. Nyáron még tudjuk pótolni a sok zöldséggel és gyümölccsel, de télen még az átlagosnál is kevesebb jut be a szervezetünkbe. Ezért is fontos, hogy télen is változatosan együnk a gabonákból.

Legyen változatos a gabonaétkezés, ez párosuljon zöldségekkel, salátákkal és gyümölcsökkel kiegészítve.

Legjobb, ha frissen őrölt gabonát használunk fel.

Időben a leggyorsabban elkészülő gabonák: köles, és a beáztatott barnarizs.

A következőkben azokat a gabonákat olvashatják élettani hatásukkal együtt, amit akár egy gluténérzékenységben szenvedő beteg is fogyaszthat. Sorozatunk első gabonája a Hajdina.

A hajdina a gabonafélék közül egyedülálló összetételben tartalmazza a létfontosságú anyagokat; sokrétűsége miatt igen változatos ételeket készíthetünk belőle. Mára ugyan újra megjelent egy-két bioboltban a kölessel és a bulgurral együtt, de sokan még egyáltalán nem ismerik, mások bizalmatlanok, mert nem tudják, mire és hogyan lehet felhasználni.

A hajdina más néven is ismert: pohánka, haricska, karicska, szerecsenbúza. Őshazája Közép-Ázsia, innen származott el Kínába, Japánba; Európában a középkorban jelent meg. Hazánkban a X. századtól kezdve termesztik folyamatosan, főként Székelyföldön és a Felső-Tisza vidékén.

Szigorúan véve a hajdina nem is gabonaféle, a növénytani rendszer szerint valójában a sóskafélék családjába tartozik, de felhasználhatóságát tekintve nagyobb hasonlóságot mutat a többi gabonával, ezért szokták így emlegetni.

Gyors elterjedésének oka kiváló alkalmazkodóképessége és nagy terméstömege. Tápláló emberi élelem, de nem csak emberi étkezésre alkalmas.

Az állati takarmányozásban is jelentős szerepe van: baromfi hizlalására, lovak abrakolására jól hasznosítható.

Kitűnő zöldtrágya, a belőle képződő humusz javítja a talaj fizikai állapotát.

A hajdina termése magas beltartalmi és biológiai értékű, elsősorban teljes körű(!) esszenciális aminosav-, ásványi só- és vitamintartalma miatt nagyon változatosan hasznosítható élelmiszer-alapanyag. A pohánka fehérjetartalma megegyezik a búzáéval, a benne található fehérjék minőségükben azonban némi eltérést mutatnak. A fehérjék egy része olyan aminosavakból épül fel, amelyeket a szervezet nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben képes előállítani, ezért megfelelő összetételű táplálékkal kell őket a szervezetbe juttatni. Egyetlen nélkülözhetetlen aminosav hiánya is súlyos következményekkel járhat, különösen a fejlődésben lévő, fiatal szervezet számára. A pohánka az egyetlen gabonafajta, amely az összes létfontosságú aminosavat tartalmazza megfelelő mennyiségben.

A levelében lévő rutin gyógyszer-alapanyag, ezért természetes gyógyszernek is tekinthetjük. A leveléből készült tea vérnyomáscsökkentő hatású. Kiváló mézelő növény, a pohánkamézet a szívműködés támogatására is alkalmazzák. 

Íme kis ízelítő az elkészítéséhez:

Hajdinaleves bazsalikommal

10 dkg sárgarépa, 10 dkg fehérrépa, 10 dkg zeller, 10 dkg vöröshagyma, 4 dkg hajdinaliszt, 1 dl növényi tejszín, bazsalikom, só, bors, szerecsendió, fokhagyma, babérlevél.

A zöldségeket hideg vízben feltesszük főzni, sóval, babérlevéllel, ízesítjük, zöldséglevest főzünk belőle, és leszűrjük. A hajdinalisztet szárazon megpirítjuk, hozzáadjuk a friss bazsalikommal és felöntjük a zöldség lével, sóval ízesítjük, kevés fokhagymával, fehér borssal, szerecsendióval fűszerezzük. A tejszínt hozzáöntjük. A kész levest pirított kenyérkockával vagy külön megfőzött hajdinamagokkal tálaljuk.  

 
                Hajdina gombóc

25 dkg főtt hajdinát ledarálunk és összekeverünk 5 dkg friss probiatikus túróval, 3 dkg tönköly fehér liszttel, 1 tk. őrölt korianderrel, 1 csipet szerecsendióval, majd lisztes kézzel gombócokat formálunk. A gombócokat forró vízben 10 percig főzzük. Fokhagyma mártást kínálunk hozzá.

 
                HAJDINALEPÉNY CITROMSZÓSSZAL

10 dkg finom hajdinadara, 10 dkg tönköly fehérliszt, 1 evőkanál len mag, 2,2 dl tej, 3 tojás, 1 csipet szerecsendió, vegetáriánus fűszersó.

A darát, lisztet, lenmagot és tejet összekeverjük. Hozzáadjuk a tojásokat, és simára keverjük. A tésztát szobahőmérsékleten 30 percig pihentetjük. Ezután egy serpenyőben vajat hevítünk. Lepényenként 1 evőkanál tésztát teszünk a serpenyőbe, alacsony hőfokon mindkét oldalát átsütjük.

                Hajdina fasírt

Hozzávalók: 200 g hajdinadara, 400 ml zöldségleves, 200 g sárgarépa, 1 fej vöröshagyma, fokhagyma, 25g szójaliszt, 1 tojás, 50 g joghurt, római kömény, só, cayenne bors, szerecsendió.

Zöldség lében felforraljuk a hajdinát, 3 percig főzzük, majd fedő alatt 1 órát duzzasztjuk. A sárgarépát lereszeljük, a hagymát, fokhagymát apróra vágjuk. A szójalisztet, joghurtot, a tojást, római köményt, sót, borsot, szerecsendiót összedolgozzuk a kásával úgy, hogy fasírtállagú legyen. Nedves kézzel lapos fasírtokat formázunk belőle, és kevés olívaolajon, alacsony hőfokon, mindkét oldalukat ropogósra sütjük. Párolt, gőzölt zöldségekkel kínáljuk!